Posted 1 week ago
  1. French: This chair is feminine! "La Chaise!"
  2. Italian: This chair is feminine! "La sedia!"
  3. German: This chair is masculine! "Der Stuhl!"
  4. English: This chair is a fucking object, I don't see a skirt or a pair of trousers anywhere on its cold hard surface, you people are fucking insane.
Posted 3 weeks ago

A black-headed Gull having breakfast at Dorum, Germany

Posted 3 weeks ago
subdimension:

Közmuki vagyok. Természetesen van hosszabb nevem is: szociális közmunkaprogramban résztvevő dolgozó. De ezt lusták végigmondani az adminisztrátorok az irodán, így lettem közmuki. Az előző életemben biológiát tanítottam egy bel-budai gimnáziumban. A mostani életemben növényeket gondozok a parkban. Mert a munkanélküli központban az irodista kislány szerint ezek a dolgok közel állnak egymáshoz. Amúgy nagyon kedves volt, leültetett, kikérdezett és valódi lelkesedés látszott rajta, hogy végre valakit megfelelő helyre tud berakni. Hiszen a biológia a növényekkel is foglalkozik, vagyis én jól fogom érezni magam parkgereblyézés meg sövénymetszés közben. Kedvesen buzdított, hogy figyeljek oda a csoporttársaimra, mert a többiek biztosan nem konyítanak a növénygondozáshoz. Csak bárgyún mosolyogtam rá és bólogattam. Olyan érzés volt hallgatni a szavait, mint amikor az egyik tanítványom leírta a dolgozatában, hogy a nem ivarérett állatok ivartalanul szaporodnak. Ugyanezzel a bárgyú mosollyal húztam be neki a karót. Lehet, hogy ez a karó dolog is eszébe jutott a kis adminisztrátornak. A tanár karókat oszt, a kertész karókat dugdos, akkor van közös metszete a két munkának. Máskülönben, jól érzem magam a parkban. Az orvosom egyébként is tanácsolta, hogy mozogjak többet a levegőn, az rendbe hozza a vérnyomásomat és a cukromat, amire nem tudok gyógyszert szedni, mert nem tudom kifizetni. Mindketten tudjuk, hogy maximum a kedélyállapotomon javíthat a levegő, de a hasnyálmirigyem ettől még nem fog inzulint termelni. De legalább ezek között a gyönyörű virágok között fogok kómába esni.Szóval, dugdossuk a palántákat a földbe és hallgatom ahogy a két lány beszélget velem szemben palántázás közben. Mondja az egyik, hogy van egy remek új sampon, ami belülről tölti fel élettel és vitaminnal a hajszálakat és ő már most érzi, hogy a haja mennyivel erősebb. A másik egyből izgalomba jött és arról mesélt, hogy olvasta a neten, hogy ha gyakran vágja a haját attól gyorsabban nő. Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak bele. Elmondtam, hogy a hajból csak a fejbőrben levő rész, a hajhagyma ami élő szövet, maga a haj szaru és nincs az az isten ami élettel töltené fel és felesleges bele a vitamin, mert nincs amit táplálhatna. A kis barna nő nagyon csúnyán nézett rám és látszott rajta, hogy egy szavam se hiszi. A másik már nem is hagyta, hogy elmeséljem, hogy a haj hossza genetikailag meghatározott és legfeljebb az változik, hogy a hajhagymák a test fizikai állapota szerint éppen milyen terhelést bírnak, de a hajvágás ezt nem befolyásolja. Rövidebb haj kevésbé húzza a hajhagymákat, ez igaz, de a hajvágástól nem nő gyorsabban.Hátat fordítottak nekem és pusmogva a másik ágyást kezdték palántázni. Szóltam, hogy nem a színterv szerint haladnak, de a magasabb, lófejű lány csak morgott egyet, hogy „hallgasson tata, mert megbánja”.Másnap meglepetés ért, mert behívattak az irodába és a kis adminisztrátor lány, aki korábban olyan kedves volt, borús szemmel fogadott. Hellyel se kínált és vörösre festett, hosszú körmeivel idegesen piszkálgatta az asztalra kiteregetett papírokat.Azt mondta, hogy a munkatársaim feljelentettek, hogy zaklatom őket és, hogy összeférhetetlen vagyok. Ráadásul, akik zaklatással vádoltak azok nők, vagyis mindenképpen kínos a dolog. Érti ő, hogy magányos vagyok, de ez nem az a hely ahol az ilyesmit kiélhetem, és nem kell mindjárt azt gondolni, hogy egy nálam iskolázatlanabb fiatal nőnek nincs meg a magához való esze és majd pont egy ilyen öreg közmuki ölébe hull. Szóval, áthelyeztek.Most utcát seprek. Ketten vagyunk a Bélával. Béla virológus és korábban ő is a parkban dolgozott, de amikor elmesélte, hogy nem virágokhoz hanem a vírusokhoz ért akkor a többiek félrehúzódtak és nem mertek a közelében lenni, mert ki tudja miféle nyavalyákat szedett össze élete során.Úgy dolgozunk, hogy az út két oldalán seperjük a járdát, aztán a villamosmegállóban középen találkozunk. Olyankor beszélgetünk kicsit, aztán a következő megállóig átgondoljuk a felvetett problémát. Most éppen a molekuláris genetikáról tart előadást, aztán én beszélek Mendel örökléstanának cáfolatáról. Béla bevállalta, hogy holnapra megírja a tematikát a Nagykörútra.
- Orosz Adél

subdimension:

Közmuki vagyok. Természetesen van hosszabb nevem is: szociális közmunkaprogramban résztvevő dolgozó. De ezt lusták végigmondani az adminisztrátorok az irodán, így lettem közmuki. Az előző életemben biológiát tanítottam egy bel-budai gimnáziumban. A mostani életemben növényeket gondozok a parkban. Mert a munkanélküli központban az irodista kislány szerint ezek a dolgok közel állnak egymáshoz. Amúgy nagyon kedves volt, leültetett, kikérdezett és valódi lelkesedés látszott rajta, hogy végre valakit megfelelő helyre tud berakni. Hiszen a biológia a növényekkel is foglalkozik, vagyis én jól fogom érezni magam parkgereblyézés meg sövénymetszés közben. Kedvesen buzdított, hogy figyeljek oda a csoporttársaimra, mert a többiek biztosan nem konyítanak a növénygondozáshoz. Csak bárgyún mosolyogtam rá és bólogattam. Olyan érzés volt hallgatni a szavait, mint amikor az egyik tanítványom leírta a dolgozatában, hogy a nem ivarérett állatok ivartalanul szaporodnak. Ugyanezzel a bárgyú mosollyal húztam be neki a karót. Lehet, hogy ez a karó dolog is eszébe jutott a kis adminisztrátornak. A tanár karókat oszt, a kertész karókat dugdos, akkor van közös metszete a két munkának. Máskülönben, jól érzem magam a parkban. Az orvosom egyébként is tanácsolta, hogy mozogjak többet a levegőn, az rendbe hozza a vérnyomásomat és a cukromat, amire nem tudok gyógyszert szedni, mert nem tudom kifizetni. Mindketten tudjuk, hogy maximum a kedélyállapotomon javíthat a levegő, de a hasnyálmirigyem ettől még nem fog inzulint termelni. De legalább ezek között a gyönyörű virágok között fogok kómába esni.
Szóval, dugdossuk a palántákat a földbe és hallgatom ahogy a két lány beszélget velem szemben palántázás közben. Mondja az egyik, hogy van egy remek új sampon, ami belülről tölti fel élettel és vitaminnal a hajszálakat és ő már most érzi, hogy a haja mennyivel erősebb. A másik egyből izgalomba jött és arról mesélt, hogy olvasta a neten, hogy ha gyakran vágja a haját attól gyorsabban nő. Nem tudtam megállni, hogy ne szóljak bele. Elmondtam, hogy a hajból csak a fejbőrben levő rész, a hajhagyma ami élő szövet, maga a haj szaru és nincs az az isten ami élettel töltené fel és felesleges bele a vitamin, mert nincs amit táplálhatna. A kis barna nő nagyon csúnyán nézett rám és látszott rajta, hogy egy szavam se hiszi. A másik már nem is hagyta, hogy elmeséljem, hogy a haj hossza genetikailag meghatározott és legfeljebb az változik, hogy a hajhagymák a test fizikai állapota szerint éppen milyen terhelést bírnak, de a hajvágás ezt nem befolyásolja. Rövidebb haj kevésbé húzza a hajhagymákat, ez igaz, de a hajvágástól nem nő gyorsabban.
Hátat fordítottak nekem és pusmogva a másik ágyást kezdték palántázni. Szóltam, hogy nem a színterv szerint haladnak, de a magasabb, lófejű lány csak morgott egyet, hogy „hallgasson tata, mert megbánja”.
Másnap meglepetés ért, mert behívattak az irodába és a kis adminisztrátor lány, aki korábban olyan kedves volt, borús szemmel fogadott. Hellyel se kínált és vörösre festett, hosszú körmeivel idegesen piszkálgatta az asztalra kiteregetett papírokat.
Azt mondta, hogy a munkatársaim feljelentettek, hogy zaklatom őket és, hogy összeférhetetlen vagyok. Ráadásul, akik zaklatással vádoltak azok nők, vagyis mindenképpen kínos a dolog. Érti ő, hogy magányos vagyok, de ez nem az a hely ahol az ilyesmit kiélhetem, és nem kell mindjárt azt gondolni, hogy egy nálam iskolázatlanabb fiatal nőnek nincs meg a magához való esze és majd pont egy ilyen öreg közmuki ölébe hull. Szóval, áthelyeztek.
Most utcát seprek. Ketten vagyunk a Bélával. Béla virológus és korábban ő is a parkban dolgozott, de amikor elmesélte, hogy nem virágokhoz hanem a vírusokhoz ért akkor a többiek félrehúzódtak és nem mertek a közelében lenni, mert ki tudja miféle nyavalyákat szedett össze élete során.
Úgy dolgozunk, hogy az út két oldalán seperjük a járdát, aztán a villamosmegállóban középen találkozunk. Olyankor beszélgetünk kicsit, aztán a következő megállóig átgondoljuk a felvetett problémát. Most éppen a molekuláris genetikáról tart előadást, aztán én beszélek Mendel örökléstanának cáfolatáról. Béla bevállalta, hogy holnapra megírja a tematikát a Nagykörútra.

- Orosz Adél

Posted 1 month ago

Deutschlands Bundesländer || States of Germany

(Source: urania-reva)

Posted 1 month ago

azazelm0rdant:

revengangel:

kerdezzfelelek:

Counties of Hungary

Nehogy már csak a külföldieknek legyen ilyen!

hiánypótló

ez szigorúan kötre.

Posted 3 months ago

ka-steve:

A Nyugati téren állok. Azon gondolkodom, merre is induljak? Csípős, hideg szél vág az arcomba. Az emberek még alszanak. Tegnap este Szenteste volt. Meleg lakásokban díszes karácsonyfák alatt ajándékok hevernek. Gondtalannak tűnő varázslat ez az ünnep. A város még nem ébredt fel. Korán indultam ma reggel. Nekem nem hozott semmi jót idén sem a „Jézuska”. Fényfűzérek, csillogás, halászlé és beigli – pazar önámítás jellemzi ezeket a napokat. Nekünk hajléktalanoknak nem felhőtlen öröm ez az időszak.

Ma az Ökumenikus Szeretetszolgálat oszt ételt a Béke tér mögött. Jó érzés tudni, hogy nem szűnt meg az emberekben a szándék, hogy segítsenek rajtunk. A Blaha Lujza téren a Krisna-tudatú hívők adnak ajándékot. Tavaly sorba álltam. Nagyon sokan voltunk, a templomon túl tartott az emberkígyó. A nappali melegedők egy-két kivétellel zárva vannak. A munkanapokat ledolgozták még a hónap elején. A szállókon bensőséges karácsonyi ünnepségeket tartottak. Én pár társammal együtt egy elhagyott házban lakom. Az utcai szociális munkások nem találtak meg. Amikor a Máltai Vonaton laktam, meleg zoknit és édességet kaptam.

Karácsony számomra sajnos hasonlít egy hagyományos hétvégéhez. A Moszkva tér – nekem mindig az marad – szombat délben bezár. Ezután csak az esti teajárat marad. Én sosem értettem ezt a mentalitást. Szombat déltől hétfő reggelig nyugodtan éhen halhatsz az utcán. Senki sem fog segíteni neked. Ez persze így túlzás, mert vannak vasárnap az “apácák” és van két szelet zsíros kenyér a Forrásban. Tehát nem hagynak éhen halni, de ez nem jóllakást, csak vegetálást jelent.

A kulacsomból már éjjel kifogyott a meleg tea, amit a Vasút utcánál kaptam. Elindulok a belváros felé. Karácsonyi vásár, forralt bor és kürtöskalács illat száll a levegőben. Körülnézek, ilyenkor lehet azért „találni” dolgokat. Ilyenkor szívesebben adnak pár forintot is nekünk. Az árusok kinyitották bódéikat és árad a meleg és elborít a fény. Jó lenne, ha világosság lenne az emberek fejében.

Jó lenne, ha fűtött helyen meleg teával a kézben tudnánk mi is ünnepelni: legyen több ünnep az életünkben. Nem vágyok nagy dolgokra, lakásra és paplanos ágyra, persze ez is jó lenne. Csupán arra, hogy hétvégeken és most karácsonyra ne zárják be ajtóikat az emberek. Nyissuk ki az ajtónkat, nyissuk ki a szívünket. S talán még szebbek lehetnének a mindennapok nekünk is. Így téve az egész évet ünneppé. A „Fény” legyen velünk az esztendő többi napján is. Én ezen a napon is csak ennyit kérek. Legyen fény a szívekben és világosság a fejekben: van itt még valaki, akit eddig nem vettünk észre.

Talán ma sikerül!

2013. december 17.                                                               Orbán Miklós, AVM

.

Posted 5 months ago
Posted 5 months ago

(x)

Posted 5 months ago
Posted 6 months ago
Posted 6 months ago

haiii-there-beautiful:

acq1999:

teenage—witch:

sixpenceee:

sixpenceee:

perfect pictures for an imperfect world

im glad this is exploding. it’s one of the most powerful things on my blog. make it known worldwide guys. 

this really gets to me.

this. oh my god. 

(Source: sixpenceee)

Posted 6 months ago

whovianallover:

sidingwiththeangels:

jacylady:

theglasscat:

agentscullyismyhero:

back in my day the reblog button was on the top. we had to scroll 15 miles through the snow, uphill both ways.

image

back in my day if you reblogged a post from your dashboard you’d have to make sure to open it in a new tab or window or else you’d have to scroll all the way back down through 15 miles of read posts until you found your place again

THIS

OH GOD I ACTUALLY REMEMBER THIS. 

I REMEMBER THE PAIN OH MAN

(Source: american-niki)

Posted 8 months ago
Posted 1 year ago
Posted 1 year ago

vazsu:

introvertedspectacle:

“May your inner self be secure and happy.”

Kell!